Nem is sejtettem, mennyire jól időzítettem az érkezésemet buliszempontból. 25-én kezdődött ugyanis a Passauer Maidult.
Hogy mi az... Hát én majálishoz hasonlítom, de igazából olyan ez mint egy mini-oktoberfest (amit a bajorok nem is oktoberfestnek, hanem Wiesn-nek hívnak :O) Van itt Passauben a hely tetején -annak a hegynek a tetején, amin én is lakom- egy jó nagy placc, tele sörsátrakkal, árusokkal, büfékkel, hangulatfénnyel, diszkófénnyel, ringlspiellel (óriáskerék stb.) A hangulat fenomenális, rengetegen vannak, és a legtöbben népviseletben nyomják. Ez náluk elvi kérdés. A sűrűjben pedig van egy hatalmas sörsátor (én még sosem láttam ekkorát), és a színpadon valamilyen híres zenekar húzza a mulatóst.
Engem Edina hívott el, aminek muszáj volt eleget tennem, mert már nagyon hiányzott a kikapcsolódás. És mindamellett érdekel a helyi kultúra is. Edina pár haverjával mentünk fel, ott pedig letelepedtünk az egyik sörpadnál, utóbb kiderült, a kinti magyar diákok egy csoportjánál. Én csak ámultam és bámultam, nagyon megtetszett a lányok/asszonyok trachtja, és eldöntöttem, hogy veszek egyet. A fiúk/férfiak Lederalsójáról már ne is beszéljünk...Lakótársam még indulás előtt ellátott pár jótanáccsal, pl. a korsó sört itt csak is Mass-ként ismerik, a korsót meg nem a fülénél fogja a bajor ember, hanem mintegy átöleli. Gondoltam hasznosítom újonnan szerzett tudásomat, és ahogy letelepedtünk, rendeltem is egy korsó sört. Hamar beilleszkedtem a társaságba (percenként kellett koccintani és a padon táncolni), mert itt mindenki mindenkit szeret, mindenki mindenkivel táncol, ismerkedik. Én legfőképp csak a magyarokkal ismerkedtem és fényképezkedtem, remélem hamarosan meg is kapom a fényképeket, mert akkor majd természetesen felrakom ide. Annyira jó volt az első benyomás, hogy azt sem bántam, hogy egyedül maradok az újonnan szerzett ismerősökkel az est további részében.
Egyszercsak aztán féltve eleresztettem a "nekem kell egy ilyen korsó" mondatot, egy perccel később kiderült, hogy mindenki hasomló terveket szövöget. Volt nálunk egy nagy hátitáska, meg egy nagy kézitáska, viszünk annyit, amennyi elfér... nem túl szép, de én már otthon is gyűjtöttem a stampedlispoharakat, itt stílszerűen a söröspohár a nyerő. Rájöttem, hogy nagyon elszoktam az alkoholtól (a sörtől is), de még így is én ittam a legtöbbet nagy meglepetésemre. Panaszra nincs ok, mert ízlett a sör, és a mennyiséget sem vittem túlzásba, mintdössze két Masst ittam, ami arra pont elég volt, hogy jól aludjak (bár én majdnem mindig jól alszom) .
Engem Edina hívott el, aminek muszáj volt eleget tennem, mert már nagyon hiányzott a kikapcsolódás. És mindamellett érdekel a helyi kultúra is. Edina pár haverjával mentünk fel, ott pedig letelepedtünk az egyik sörpadnál, utóbb kiderült, a kinti magyar diákok egy csoportjánál. Én csak ámultam és bámultam, nagyon megtetszett a lányok/asszonyok trachtja, és eldöntöttem, hogy veszek egyet. A fiúk/férfiak Lederalsójáról már ne is beszéljünk...Lakótársam még indulás előtt ellátott pár jótanáccsal, pl. a korsó sört itt csak is Mass-ként ismerik, a korsót meg nem a fülénél fogja a bajor ember, hanem mintegy átöleli. Gondoltam hasznosítom újonnan szerzett tudásomat, és ahogy letelepedtünk, rendeltem is egy korsó sört. Hamar beilleszkedtem a társaságba (percenként kellett koccintani és a padon táncolni), mert itt mindenki mindenkit szeret, mindenki mindenkivel táncol, ismerkedik. Én legfőképp csak a magyarokkal ismerkedtem és fényképezkedtem, remélem hamarosan meg is kapom a fényképeket, mert akkor majd természetesen felrakom ide. Annyira jó volt az első benyomás, hogy azt sem bántam, hogy egyedül maradok az újonnan szerzett ismerősökkel az est további részében.
Egyszercsak aztán féltve eleresztettem a "nekem kell egy ilyen korsó" mondatot, egy perccel később kiderült, hogy mindenki hasomló terveket szövöget. Volt nálunk egy nagy hátitáska, meg egy nagy kézitáska, viszünk annyit, amennyi elfér... nem túl szép, de én már otthon is gyűjtöttem a stampedlispoharakat, itt stílszerűen a söröspohár a nyerő. Rájöttem, hogy nagyon elszoktam az alkoholtól (a sörtől is), de még így is én ittam a legtöbbet nagy meglepetésemre. Panaszra nincs ok, mert ízlett a sör, és a mennyiséget sem vittem túlzásba, mintdössze két Masst ittam, ami arra pont elég volt, hogy jól aludjak (bár én majdnem mindig jól alszom) .
Ma aztán irány a suli, a tanulmányi részleg, elhoztam végre a beíratkozási papírjaimat, aztán indultam az ösztöndíjamért, amire még sajnos várnom kell... de remélem csak holnapig. Lejártam a lábam, és olyan szinten megfájdult a térdem, hogy azóta is szenvedek. Nem volt vmi jó ez a nap. Egész nap esett (el tudjátok képzelni, hogy néz ki a hajam...), először csak a térdem fájt, aztán az egész lábam, aztán a fejem is... estére már úgy éreztem lázam van. Mindemellett muszáj volt elmennem az Aldiba vásárolni pár dolgot, aztán mostunk is ma, szóval megint zsúfoltra sikerült a nap, nem is beszélve Áron Semesterarbeitjáról. A tegnap esti bulimeghívást mára sajnos a fájdalmaim miatt le kellett mondanom, ezért buli helyett inkább blogolok egy kicsit, aztán irány az ágy. Petinek meg nagyon drukkolok, hogy összehozzon egy épkézláb diplomamunkát holnapig...Sok sikert, ich drück mir die Daumen, Schatz!
2 megjegyzés:
hello béjbi! nagysokára nekem is sikerült végre elolvasnoma blogodat, és remélem, h mostmár a szomorkodós napokat, teljesen az ilyen majálisolós, sörözős napok váltják fel, persze közben arról se feledkezz meg, h egyetemista vagy ;) a zászlólopással azért majd várj meg, szigorlatom után érkezek!
Épp ma nézegettem a zászlókat... ;)
majálison. :)
Megjegyzés küldése