Május 1.

Az ember azt hinné, a május 1-jei majális sör sörrel, virsli virslivel ünnepe az Ostblock szocialista hagyatéka. Akármi is legyen, az biztos, hogy nyugaton éppúgy ünneplik, mint keleten.
Ami az én május elsejémet illeti, nos, későn keltem, olyan dél körül, aztán elkezdtem töprengeni, mit csináljunk ma. Ekkor jött Edina, és mondta, hogy menjünk ki grillezni a németekkel. Összeszedtük a virslinket, szalonnánkat, házi szalámit (->még otthonról), mustárt, zsömlét, zöldséget, salátát...Hatalmas kerti asztal, sörpadok, profi grillfelszerelés, mindezt a kollégium biztosítja. A zene mobiltelefonról szól, jó a hangulat, a németek egyen Warsteiner-korsókból söröznek/boroznak. A figyelem kis idő múltán a magyarokra összpontosul, amikor Stephan sorba veszi, mit is készülnünk mi grillezni. A szalonnáról megkérdezi, hogy az hús-e, a krumpliszeletekről meg azt hiszi alma. Ezután villog egy kicsit a magyartudásával, egy másik lány magyar nótákat kezd énekelni. Hihetetlen, milyen hatással vagyunk a németekre. Valaki aztán megkérdi, mi a vezetéknevem, mondom nekik Kékesi, ők azt mondják Kekézi. Már megszoktam.
Grill után beültünk az első emeleti nagykonyhába teázni, meg relaxálni. Aztán Mónival megbeszéltük, hogy felmegyünk a DULT-ra szétnézni az árusoknál. Papájának akart német mulatós kazettékat venni, mert nagyon odavan az ilyen zenékért (akárcsak az én nagyszüleim). Végül Dóri is csatlakozott hozzánk, hármasban fedeztük fel a német búcsút. Hamar megtaláltuk a kazettást, Móni megvette az ajándékot a papájának, miközben mi német mulatós válogatást kerestünk, hogy képben legyünk esténként. Meg is találtam a megfelelőt: "Auf geht's zum Oktobefest". Ez itt alap.
Aztán, mivel kezdtem éhes lenni, gondoltam megkóstolok egy Dönert, akkorát adtak, hogy majd leszakadt a karom. Mivel mindenkinek korán kellett kelnie, hamar hazajöttünk. Mosogatni/takarítani nem volt kedvem, ez mind mára maradt....