Petivel Passauban - június 23

...amikor Peti egész nap a Projektberichtjével szenvedett...

olvas...



homlokot ráncol...

magyaráz...



de azért pihen is. :)

Petivel Passauban - június 20

kötelező fénykép

üres sétálóutca

egy kirakatban ;)

pókhálón keresztül...

Peti kócosan :)

a passaui dóm, benne a világ legnagyobb orgonája

Peti, virágok, és a Duna túlpartja

az óvárosban, háttérben a Duna túlpartja

Petivel Passauban - június 19. (német -portugál meccs)

Löwenbrauerei Passau

BAYERN!!!

zum Wohl!

egy jó pofa sör...

merész...

izgulok

góóóólöröm

hazafelé...

Petivel Passauban - június 17.

Peti, a dóm és a Höllgasse



Rathaus

Duna-parti séta, háttérben az Oberhaus



Unterhaus és az Ilz-torkolat



Ortspitze - ahol a három folyó összeér

-

Why does my heart feel so bad?

Peti diplomaosztója

Finnországi kiruccanásom után épp csak annyi időm volt, hogy kipakoljak és bepakoljak, aztán június 11-én, majdnem két hónap után elindultam Dunakömlőd felé. A hazaút azért is volt különleges, mert a Budapest, Déli pu.-Dunakömlőd távolságot vonattal (!) tettem meg. Az utóbbi 15 évben erre nem volt példa, az tuti. Na mindegy. Viszontláttam a családom, meg a fél falut is, pont olyan volt, mint a Fókuszban, a fele falu kivonult a tiszteletemre :P Aztán rohangálás volt végig, amíg otthon voltam, vásárolni kellett, kishugomat hazaköltöztetni Bajáról (<3), satöbbi. Szombaton pedig végre-végre viszontláttam a Petimet. Családostól voltunk hivatalosak a diplomaosztóra, izgultunk is rendesen, most talákoztak a szüleink először egymással (több, mint két év után), de minden nagyon jól sikerült. Vagyis nem minden. Megpróbálok összekaparni pár jól sikerült fényképet, mert abból véleményem szerint nem sok van...:)

A lényeg már a kezeiben van, ha jól megnézed.



A lényeg most meg az én kezeimben van.



A Kékesiék meg egy dr. Wesz :P



És a nap legjobb része...

Két nap múlva együtt indultunk Passauba, kipróbálni, milyen két hétig együttélni.
to be continued...

Oulu, június 5-9

Nagyon szégyellem magam, mert az utolsó bejegyzés több, mint egy hónapja készült, de azóta olyan sok minden történt velem, hogy győzzétek csak olvasni! :) Először is, kezdjük ott, ahol abbahagytam: Finnország...

június 5, csütörtök

A nap nagy részén főpályaudvarokon és a hahni reptéren csöveztem, soha nem aludtam még ennyi különböző pózban és helyen, dehát a szükség nagy úr. Miután leszálltunk Tamperében, még várt rám egy 5 órás vonatút Ouluig, "éjjel" fél 12re értem oda. Mikko lakásában először az Uniqumos dobozt szúrom ki, de megnyugtat, hogy ez nem minden, és elővesz a konyhaszekrényből két üveg magyar házipálinkát, az egyiket tőlünk kapta tavaly nyáron, és ilyen különleges alkalmakra tartogatja...
Ami ezen a napom bebizonyosodott: a finneknél az év nagyobbik részében tényleg nem megy le a nap.

A nap legjobb képe Dánia felett készült a repülőből, a Nyborgot, a Sprogo-szigetet és Halsskovot (lentről felfelé) összekötő hídról, ami 18 km hosszú, és a világ második leghosszabb függőhídja

június 6, péntek

Első teljes finn napomat városnézéssel, vásárlással, családbemutatással töltöttük, este jött a szórakozás, először egy hajón buliztunk, utána elmentünk egy kocsmába, ahol mesterségesen voltak kénytelen sötétséget varázsolni.
A mai nap tanulsága: Senki nem tud annyit inni, mint a finnek. Tényleg S E N K I !!!

Az oulu-i kikötő (21:36)



2005. március 15-én adtam Mikkonak azt a kokárdát. Azóta is hordja.



Finn éjszaka a bulihajón

június 7, szombat

Elérkezett a várva várt nagy nap, Mikko diplomaosztós bulija, amit a cégük telephelyén rendeztek meg. Én voltam a VIP vendég, hisz én érkeztem legmesszebbről. Megérte. A buliról beszéljenek a képek.
Amit ezen a napon tanultam: A finnek csak meztelenül szaunáznak. Naponta többször.

Az egyik hűtő tartalma: Hozzávalók a grillhez. Az üvegek tartalmát nem részletezem.



20 liter Sangria. Én csináltam! :)))



Mikko saját benzinkútja - avagy Johnnie Walker. Keep walking.



Mikko nem valami jó úszó. Barátai úgy gondolták, diplomás ember lévén beiratják egy kezdő úszótanfolyamra. Bónuszként pedig megajándkozták a tökéletes úszódresszel.



Ja, és rénszarvassüti.

június 8, vasárnap

Én belázasodtam a túl sok nem meztelenül szaunázástól, és az éjszaka nagy részét alvással töltöttem. Amikor felébrettem, Mikkoék még mindig ittak. Dél körül összepakoltunk, és elmentünk Mikko kedvenc chill-out kocsmájába egy barna Kozelre. Este 10-kor értünk haza. Ismét megállapítottam, hogy senki sem iszik többet a finneknél. És még ők is bírják a legjobban.

Chill-out a la Mikko

június 9, hétfő

Utolsó délelőttömet ajándékvásárlással és fényképezéssel töltöttem. A délutánt és az éjszakát meg ismét csövezéssel. De mennyire jó volt.
A nap ötlete: Mikko és a haverjai vesznek egy pincét présházzal valahol Baranyában, hogy legyen hová jönni minden nyáron Magyarországon. Azt szeretnék, ha mi lennénk a gondnokok.
LOL.

A másik híres Mikkoval Oulu piacterén.



Elhagyom a várost.

OULU

Hello mindenki! Megerkeztem Ouluba... Meg amulok es bamulok, annyira mas ez a hely, mint otthon... Nemsokara lesznek kepek is... Egy jo tanacs: ha tehetitek gyertek el ide. Ez egy mas vilag...:) Puszi mindenkinek!

Tökéletes ajándék?

Az itteniek csak egy hónapja ismernek, mégsem törték sokat a fejüket, hogy mivel ajándékozzanak meg szülinapomra...

...van benne egy kis Bajorország:



egy kis Passau:



jó sok sörnek kinéző gumicukor:



és egy tök szép pohár a gyűjteményembe...:-)



Szerintem telitalálat.

Így telt a 22. szülinapom...

Először is azzal kezdem, hogy rég nem telt el ilyen kellemesen a szülinapom. Az egész nap, nem csak az este. Meglehetősen korán keltem, hogy nyitásra kiérjünk a strandra. Ez már meglepő, mert nem szeretek/tudok korán kelni, de most sikerült. Fél 10-kor már ottvoltunk, úsztunk, csúszdáztunk, napoztunk, hülyéskedtünk sokat. Íme pár kép a délelőttről:

A két szülinapos: Dani(20) és Dóri(22)



Hogy legyen min nevetni: Dóri(22) a csúszdán I.



...és Dóri(22) a csúszdán II.



---Dóri, Dia, Móni ---

Strand után amikor hazaértünk csörgött a telefon: Peti hívott, és felköszöntött. :))) Aztán jöttek a csajok, és kaptam ajándékot, amiről majd a következő bejegyzés fog szólni...Ezenkívül főztem finomat, mosogattam sokat, még mostunk is! Hasznosan telt a délután, de egyáltalán nem bántam... Aztán zuhany, hajmosás, és össznépi hajszárítás, hajvasalás. Fél 9-től közös vacsora és 90-es évek zenéje nálam, 10.09-kor majdnem lekésve a buszt irány a Dani lakása. Ott epertorta és egy asztalnyi alkohol vár, aminek a nagy része meg is maradt. Ez egy ilyen buli volt. Ja, a csajok sütöttek nekünk szülinapi muffint is! Ezenkívül 1-2 UNO party+"Ami a Mónika showból kimaradt", aztán irány a város. Útközben sokat fényképezkedtünk, majd mikor odaértünk a kiszemelt szórakozóhelyre, a biztonságiak nem engedték be a fiúkat, mert nem volt náluk igazolvány...No comment...


A városi bulinak ezzel kampec volt, a többi hellyel rendesen befürödtünk, ezért inkább visszamentünk a lakásba, ahol beszélgettünk, punnyadtunk, döglöttünk, majd a fáradtságtól 4 körül hazamentünk...
A szülinapom mérlege: mozgalmas, hasznos nap, sok jó képpel és videóval, 2 üveg borral, és egy szál otthoni szárazkolbásszal lettem gazdagabb. Köszönöm mindenkinek, aki velem ünnepelt (Dia, Dóri, Adri, Móni, Gabi, Dani):



...és aki gondolt rám tegnap (Peti, anya, apa, Edit, Tündi, Bence, Andi, Áron, Tamás, Csaba, Gyöngyi, Edina, Kata, Emi, Berni, Sergios, Basti, Katja, Andi, Alex, Varga Peti, Roland, Orsi) Elvileg mindenki rajta van a listán, ám ha mégsem, akkor vagy elfelejtettél vagy én felejtettem el, hogy írtál! :)
A megkésett ajándékokat postán is szívesen átveszem, vagy másfél hét múlva személyesen, ha hazamegyek. Immáron 22 évesen...