És mivel is térhetnék vissza fél év után, mint egy jó kis egyetemi mókával. Hétfőn kolbásztöltő verseny volt az egyetemen. A csapatunkat "COCAPOKALIPSZIS"-nek hívták. Nem kevés elszántsággal, fűtőanyaggal, csípőspaprikával és citrommal (!) álltunk neki dél körül az 5 kilónyi darált kolbászalapanyagnak...
Városi (szakács foglalkozású) csapatkapitányunk, Balázs, nem tágított a gondolattól, hogy kolbászunkat különféle növényekkel (alma, uborka, citrom) ízesítsük. De csak amikor a cigányok nem figyeltek.
Hogy szó ne érje a ház elejét, mindenki kivette a maga részét a gyúrásban, szigorúan "large" méretű -gyógyszertári!- gumikesztyűben. Mert az különben is megvéd ilyenkor a röpködő húscafatoktól.
De elkészült a nagy mű, az alkotók meg erősen nekiálltak pihenni. Mégsem volt lehetőségem a szerintem igencsak ízetlenre sikerült kolbászba plusz 10 dkg csípőset csempészni - valaki mindig résen volt...
Két Esztivel nekiláttunk a feladat oroszlánrészéhez: elkezdtünk kolbászt tölteni. Fiúk eközben vagy a poharukba kapaszkodtak erősen vagy a fényképezőgépbe. Talán jobb így...
Valamikor aztán jött az ötlet, hogy ne várjunk a sátras sütögetésre, hanem hozzuk fel hozzánk, és használjuk a teljesen befogadóképes sütőnket és lakásunkat kolbászaink elkészítésére. Már teleportálni sem volt könnyű...
Ha jobban megnézem a képet, Eszti elmehetne mikulásnak. Sok mindenki örülne a puttonyának. Az én "zsákomban" viszont csak uborka és mustár volt :(
De aztán profi módon nekiláttunk a kolbászsütésnek. Többé-kevésbé jól sikerült.
Itt többé...
...itt kevésbé... Kicsit befüstöltünk az az igazság...
...de tényleg ehető lett. Végül becsődült hozzánk vagy 15 ember megkajálni munkánk gyümölcsét, hihetetlen csoda folytán 6 órakor enyhe modoromban kiürítettem a lakást, hogy odaérjek színjátszóra, ami minden igyekezetem ellenére meghiúsult... :( Andris ugyanis, aki a Táncoló Egyetemre ment feljelenkezni közös táncóránkra, lelépett, anélkül, hogy kulcsot, pénzt vagy telefont vitt volna magával. Gondoltam illene viszonoznom a gesztust, ezért pofátlanság lett volna lelépni, és kizárni otthonról. Ezért otthon dekkoltam a próba helyett, de a haverok azért nem hagytak magamra :) Mónika sajnos ezúttal sem úszta meg...
Kolbászreceptet ne kérdezzetek, volt benne minden, ami az asztalon volt, mégis minden kevés lett. Szerintem. Meg a zsűri szerint is, különben most tudnám, hogy mit kapott az I.-III. helyezett. Majd legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése