Finnországi kiruccanásom után épp csak annyi időm volt, hogy kipakoljak és bepakoljak, aztán június 11-én, majdnem két hónap után elindultam Dunakömlőd felé. A hazaút azért is volt különleges, mert a Budapest, Déli pu.-Dunakömlőd távolságot vonattal (!) tettem meg. Az utóbbi 15 évben erre nem volt példa, az tuti. Na mindegy. Viszontláttam a családom, meg a fél falut is, pont olyan volt, mint a Fókuszban, a fele falu kivonult a tiszteletemre :P Aztán rohangálás volt végig, amíg otthon voltam, vásárolni kellett, kishugomat hazaköltöztetni Bajáról (<3), satöbbi. Szombaton pedig végre-végre viszontláttam a Petimet. Családostól voltunk hivatalosak a diplomaosztóra, izgultunk is rendesen, most talákoztak a szüleink először egymással (több, mint két év után), de minden nagyon jól sikerült. Vagyis nem minden. Megpróbálok összekaparni pár jól sikerült fényképet, mert abból véleményem szerint nem sok van...:)
A lényeg már a kezeiben van, ha jól megnézed.
A lényeg most meg az én kezeimben van.
A Kékesiék meg egy dr. Wesz :P
És a nap legjobb része...
Két nap múlva együtt indultunk Passauba, kipróbálni, milyen két hétig együttélni.
to be continued...
to be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése