Egy hete...

...voltunk Petivel két évesek és egy hónaposak. Egy hete volt az utolsó hétvégém Pécsen. És nagyon hiányzik minden. Az a lerobbant albérlet az Ifjúság úton, benne a két kedvenc fiú lakótársammmal, a sok barát az egyetemről és nem az egyetemről, a pécsi napsütés, a paksi sugárzás...:) (-> bár utánanéztem, és nem is olyan messze Passautól van pár működő erőmű...:P)

Múlt vasárnap bár nem nagyon lett volna rá időnk, felmentünk a Petivel a Tettyére. Tök jó idő volt, vittem sütit, fényképezkedtünk a parkban, megnéztük a nemrég megnyitott Tettye Mésztufa Barlangot (ha valakit érdekel 600 Ft a belépő), és nagyon szeretgettük egymást. A rövidre tervezett randevú késő délutánig tartott, mert még elmentünk ebédelni a Flekkenbe és tovább szeretgettük egymást. (Most így visszaolvasva eléggé bántja a szememet a szeretgetni szó, mert nem vall ránk, mégis azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés az adott szituban). Azt ugye mondanom sem kell, hogy Ő hiányzik a legjobban...<3

A mostani vasárnap máshogy telt. Nagy nehezen felébredtem. Reggeliztem jó magyar virslit, aztán átmentem Bastihoz, és összeállítottuk az órarendemet. Most úgy tűnik, legrosszabb/legjobb esetben 9 kurzusom lesz, de ez még korántsem biztos. Miután végeztünk, elkezdtem elolvasni a tanrendben, hogy melyik óra mit is takar, hol van, ki tartja, hogy holnap ne tűnjek totál idiótának. Aztán Katja elhívott piknikezni az egyetem mellé az Inn partjára. Normál esetben nem is tudnék ilyen meghívásnak nemet mondani, de ma Forma-1 hétvége van, és azt nem hagyhatom ki. Ő tehát elment, én meg átsurrantam a TV-szobába megnézni a futamot-nem bántam meg. Már második éve úgy nézem a F1-et, hogy nem szurkolok senkinek (Schumiii :'( ), bizonyos szempontból jobb, bizonyos szempontból szörnyű. Nincs bennem olyan izgalom, mint régen, viszont objektívebben látom a dolgokat. Ma nem volt unalmas a verseny, de csak a sok kicsúszás/kiesés miatt. Kovalainené volt a legdurvább, szerencsére megúszta. Hát sokkal biztonságosabb a Forma 1, mint régen (csak erős idegzetűeknek!). Összeszorul a szívem, ha erre a videóra gondolok...
Na mindegy. Miután vége lett a futamnak, elkezdtem emaileket írogatni a tanároknak, hogy felvesznek-e két hét késéssel az órájukra. Kíváncsian várom a válaszokat!
De történtek szerencsére vidám dolgok is, beszéltem egy csomó mindenkivel otthonról (Edittel, Dórival, Picivel, Katával, Tamással, Gabival), és tök jó, mert Pici segített megoldani a net problémákat, 750 km távolságból, köszi Pici!!! :) Ennek köszönhetően végre frissíteni tudtam a vírusirtómat, végre működik az IE, és az MSN. Úgyhogy ma felavattam végre a fejhallgatómat, és a kamerát, és szerda óta először hallottam Peti hangját. Ha valakinek hiányozna a hangom, vegyen fel MSN-re, ha eddig nem tette meg, és beszélhetünk. ;)
Hű már ennyi az idő, nekem meg 8kor kezdődik az első óram :S.
Megyek aludni, bis morgen!